A relációs jel használata több gyereknek okoz gondot. Emlékszem elsős koromban én sem értettem meg elsőre, de a tanító nénim 2 házra lakott hozzánk, ezért vettem a bátorságot, és EGYEDÜL átmentem hozzá, hogy magyarázza el még egyszer. Én ugyanis fordítva gondoltam a csibecsőrt (mert mi csibecsőrnek tanultuk, bár ez részletkérdés), ahogy általában egy csőrt rajzolunk egy csirkének. Akkor magyarázta el, hogy tátott szájú kiscsibéről van szó.
Aztán, amikor tanító lettem, megrendeltem a Tanító folyóiratot. Egy idősebb kolléganőm pedig nekem adta az ő korábbi számait. Ebben találtam az alábbi kis mondókát, amivel megtanítottam az elsőseimnek a relációs jelet. Készítettem is egy kacsát, amit a táblánál használtunk.
Aztán 6 éve, amikor elsős voltam, kicsit gyengébb képességű osztályom nem értette meg, hiába mutattam a táblánál a kiskacsát, ahogy éppen megeszi a többet.
Ezért mindenkinek gyártottam kis kacsákat, papírtányérra raktunk korongokat, és a gyerekek úgy forgatták a kacsát, hogy mindig a többet egye meg. Az egyenlőségnél pedig utaltam a fenti képre, hogy az összezárt csőrük az egyenlőségjelre hasonlít, tehát, ha ugyanannyi korong van, tanácstalan és nem eszi meg egyiket sem.
