Ezekből a könyvekből meríthettünk ötleteket, amivel egy kicsit feldobtuk az órákat, valamint az idősebb pedagógus kollégák adták tovább jól bevált módszereiket. Sok játékot én találtam ki, és használom azóta is.
zöngétlen mássalhangzók gyakorlása
tankönyvcsalád sokat foglalkozott a zöngés- zöngétlen mássalhangzók
felismerésével. A munkafüzetben piros és zöld színekkel kellett jelölni, hogy
morog-e az a bizonyos hang, vagy nem morog.
visszajelzéshez piros és zöld kartonból kis lapokat nyírtam ki. Kimondtam egy
mássalhangzót, a gyerekek a torkukra tették az ujjaikat, úgy állapították meg,
hogy morog-e vagy sem. Tapsra emelték fel a megfelelő színű kártyát, így rögtön
láttam, ha valaki tévesztett. Nagyon ügyesek, a problémás tanulókat kivéve
szinte mindig hibátlan volt a megoldás.
hangot?
tanultunk a könyvünkben nagyon sok kép volt, amelyben keresni kellett a tanult
hang helyét. Erre láttam olyan ötleteket, hogy 3 szék közül egy tanuló
annak megfelelően ül le, hogy a szó elején, végén vagy a szó belsejében hallja
a hangot. (Elején = 1. szék, belsejében = 2. szék, végén = 3. szék.)
időt igénybe vevő, ha a táblára felteszünk egy vonatot, és a gyerekek a
megfelelő fülkéjébe teszik a hangot jelölő betűt. A mód ugyanaz, mint a
székesnél. Korábbi osztályaimmal sokszor játszottunk is így.
![]() |
| Forrás: Google |
őszintén, én egy olyan megoldáson gondolkoztam, amiben mindenki részt tud
venni, és a visszajelzés is gyors. Kitaláltam, hogy ha a szó elején halljuk a
hangot, magasba emeljük a kezünket, ha a szó belsejében, akkor csipőre tesszük,
ha a végén, akkor egyenesen állunk, karunk a testünk mellett.
könyvben voltak, a gyerekek amint kinyitották, tudták, hogy aznap játszunk egy
ilyet. Nagyon élvezték, mert aki hibázott, az utána versenyen kívül folytathatta
csak a játékot. A hibátlanul dolgozó gyerekek levonót kaptak. Ha egy hang
kétszer is előfordult a szóban, akkor egyik karjukkal az egyik, míg a másik
karjukkal a másik megoldást mutatták. Ilyenkor az elején szóltam, hogy „be
foglak csapni benneteket”, és nagy volt az öröm, ha mégsem tudtam. Van egy
tanítványom, aki mindig nevetve közölte, „nem tudtál becsapni”.
ezekben az időkben:
könyvből való az ötlet. Először a
mondókát tanuljuk meg, utána játsszuk el a dalocskát. Indulás előtt kis képeket
húznak a gyerekek, és a képek nevében keresik az adott hangot.
Betűországban?
az ötletet, hogy nemcsak vonattal, hanem más járművel is eljuthatunk
Betűországba. Ha tanultunk egy új betűt, olyan járművel utaztunk, aminek a
nevében szerepelt az új hang. Pl. a m betű
tanításánál Macivárosba utazhatunk motoron, mozdonnyal, metróval.
Mákostésztát, muffint, almát, zsemlét.
Medvevárosban? Mesélünk, mozizunk.
tapssal (robotnyelv)
emlékszem, hogy kitől van ez az ötlet, de talán attól a kolléganőmtől, aki azon
az éven ment nyugdíjba, mikor én a pályámat kezdtem. Én robotnyelvnek neveztem
el, mert ugye a robotok darabosan „szótagolva” beszélnek. (Lásd Mikrobi mese.)
Ahogy kimondunk egy szót, balra és jobbra fordulva (ha kell ismét balra,
jobbra) tapsolunk ahány szótagból áll a szó. Eltörtük a szót. Pl. al-ma 2
tapsos a szó, kettétörtük. Az előkészítő időszakban ezt sokat gyakoroljuk
önállóan és közösen is. Én mondom a szót, ők eltörik és közben mondják
robotnyelven. Megbeszéljük, hogy hányfelé törtük a szót. Megszámoljuk, hogy
hányat tapsoltunk.
füzetben a sor végén el kell választani egy szót, csak annyit mondok, tapsold
el, és tudod, hogy hol kell eltörni a szót.
csak a magánhangzókat mondjuk ki. Pl.:
á-a (váza) (Az első néhány játéknál képekkel segítem a felismerést. Vagyis a
táblára teszek 5-10 később akár 15 képet és azoknak a nevét mondom
varázsnyelven.)
képek, több megoldás is lehet. Ilyenkor próbáljuk összegyűjteni a lehető
legtöbb megoldást.(táska, lámpa, málna, bálna, párna stb.) Sokszor beszélünk
varázsnyelven, alkalmazom az érzékelős zacskós játéknál is, de találós
kérdéseknél is ezzel segítem a megfejtést. A gyerekek azt szeretik a legjobban,
ha ők mondanak valamit varázsnyelven és a többieknek kell kitalálni, hogy mire
gondoltak.
érzékelő zacskóval. Egy textil zsákocskába (mint a tisztasági csomag) beletettem 1 dolgot, ( különböző tárgyakat,
gyümölcsöket, zöldségeket) hogy mit, ki kellett tapogatni. A szőnyegen körben
ülő gyerekek kézről –kézre adták. Aki tudta, hogy mi lehet benne, az felállt.
Mielőtt megnéztük volna, beszélgettünk róla, így egyre több gyerek állt fel,
mert ha tapintás útján nem ismerték fel, a körbeírás segített. Milyen? Mérete,
formája, felülete, anyaga, mire használják, stb. Pl. az almánál megbeszéltük,
hogy a formája a labdához hasonlít, a felülete sima. Gyümölcs, ősszel szedjük,
de van nyári is. Legtöbbször piros, de lehet sárga, zöld. Fogyasztható nyersen,
de készülhet belőle leves, sütemény.
kimondtuk a szót varázsnyelven: a-a.
ekkorra mindenki tudta, és kórusban kiabálta,hogy alma van a zsákocskában.
amikor egy gyerek a textilzacskóban elhelyezett különféle tárgyak közül választ
egyet, de nem veszi ki a zacskóból! Körbetapogatja, és elmond a társainak
minden ismeretet róla, de nem nevezi meg a tárgyat. A többieknek az elmondás
alapján kell kitalálni, hogy mi lehet társuk kezében. Kezdetben látták, hogy
miket teszek a zacskóba, később már nem.
kezdetben a hívóképek, később különböző szempontok szerint válogatok képeket.
Kezdetben 3-4, később növekvő elemszámmal. A gyerekek megnevezik abban a
sorrendben, ahogy a táblán látják, majd hunynak (lehajtják a fejüket a padra).
Ezalatt én megváltoztatok valamit (pl. más a sorrend, leveszek közülük egyet
vagy felteszek). Tapsra felemelik a fejüket és megmondják, hogy mi változott
meg.
egy-egy hívóképet. Egy másik gyerek szólítja őket.
Az osztály többi tagja kiejti a megfelelő hangot, akiét kiejtették, a helyére
mehet. Mikor mindenki a helyére ment emlékezetből felidézik, hogy milyen sorrendben
álltak a hangok.
játékot, hogy Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere… erről jutott
eszembe, hogy nemcsak foglalkozást, hanem mondatokat is el lehet játszani. Táblára
rövid, könnyen eljátszható mondatokat írok. A feladatot vállaló gyerek kijön a
tábla elé, és eljátssza az általa kiválasztott mondatot. A többieknek azt kell
kiválasztani és elolvasni. Később már ők találnak ki mondatokat.
Miklós fogat mos.
olyan mondatot mondani, hogy minden karikára jusson egy szó. Pl. O O
O A bácsi eszik. A kutya ugat.
Ahogy mondják a mondatot, úgy lépnek bele az egyes karikákba.
Nagyon szeretnek futkározni a gyerekek, így olyan feladatot találok ki, aminél
a feladat az, hogy szaladjanak. Az udvaron vagy a teremben kijelölök két házat,
és megmondom, hogy melyikben ki lakik. ( pl. s és sz) Az udvar közepéről
indulunk, aztán szavakat mondok, és nekik a megadott házhoz kell szaladni. Pl.
sapka, szél, szék, sál, eszik, esik, stb.
nevetős
hangok (á, a, o, u) és nevetősek(e, é, i). Később jön hozzájuk az ö, ü a hosszú
párjukkal együtt. Ezeket először én hangoztatom, majd ők megismétlik.
tátsd nagyra a szád!
lassan mondjuk a!
sóhajtsunk egy jót!
suttogjunk, anyu!
fütyüljünk együtt!
szakad az eső!
nehézséget okozott a nyomtatott és írott betűk egyeztetése. A munkafüzetben nem
tudták összekötni a nyomtatott betűt az írott párjukkal. Ekkor azt találtam ki,
hogy a nyomtatott betűket öltöztessük ünneplőbe, és úgy kapjuk meg az írott
párjukat. Minden egyes órán a táblánál alakítottam át a nyomtatottat írottra,
később a tanulók is próbálkoztak vele. Egy idő után mindenkinek sikerült.
volt egy kép, ahol a macska a kamrában kergetett egy egeret. Gárdonyi Géza Egérvadászat
című meséjét illusztrálja. Ezt a mesét szoktam a gyerekeknek elolvasni, majd
ezután kerül fel a táblára egy házikó, pincével és padlással. Ezen beszéljük
meg, hogy melyik a szobaszint (ami azért vastagabb, mert szőnyeg van a padlón),
hol van a pinceszint és a padlásszint. Itt szaladgál a kis egérke és a cica.
Ugyanezt a házikót ők is megkapják, és minden nap játszunk egy kicsit, először
a macskával és az egérrel, majd különböző hosszúságú színes papírlapokkal, amit
annak alapján kell elhelyezniük a lapon, ahogy kérem (szoba, szoba – és padlás,
szoba – és pince, padlás –szoba – és pinceszint). (Ezt korábban én készítettem,
a Játékház feladatlap tartalmazza ezt.)
tűzhely mellett:
szólott -, megéheztem az alvásban. Azzal elindult egérvadászatra.
kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is.
ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.
mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek se jártak. Szóval
csend volt a kamarában. De a cica azért csak fülelt.
mellett, hogy valaki szopogat valamit. Beljebb pislant, hát látja, hogy egy
fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját.
Aztán hopp!… Beugrott a hurkák közé az egérre.
észrevette a veszedelmet. Mint a villám surrant tovább a hurkákról a bögrék
mellé. A cica utána.
legurult; de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett.
közepén. Arra ugrott az egér. Hopp, utána a cica!
körül.
szembeütközzék, a kis egér átugrott a cicán, úgy, hogy a cica csak a levegőbe
kapott, de nem fogott semmit.
egér az üvegek közé.
cincogott a kis egér. – Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám
kapni.
állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon.
üvegeket.
az üres kosárba surrant.
szól az egér a kosárhoz. – Nyomomban jár a cica, és be akar kapni.
eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyíláson, és meghemperedett a kosárral
együtt.
kis lyukon, és a tojásos kosár mellé rejtőzött.
remegve -, sarkamban a cica. – Takarj el, takarj el!
egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát.
ugráshoz lapulva. Arra zsupsz!… Ráugrott a tojásokra.
körmei közül. Felugrott a vizes sajtár tetejére.
egér -, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az
életem.
úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette.
leugrott.
állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.
szólott a cica.
kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére.
a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a
cicát a vizes tálba.
már akkor az egér benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
már nem talál meg a cica.
egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a
kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki
tudta magát szabadítani.
egér a csizmaszárból nevette.
majd nem nevetsz te mindjárt! Beugrott az egér után a csizmaszárba.
Tudta, hogy egy kis lyuk van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant,
és eltűnt a kamara kövei között levő egérlyukban.
első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán,
gyorsan visszavonult.
csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta. – Ma nem eszünk egérpecsenyét.
baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és
egyéb rendetlenséget?!
mutogatod magadat a konyhában!







