Másodikosaim között van néhány tanulási nehézséges tanuló, aki keveri a b és d betűket. Bizonyára mindenki találkozott már ezzel a problémával pályafutása során, és biztosan vannak ötletek, hogy hogyan lehet ezt megkülönböztetni, de mivel most nálunk ismét aktuális (sajnos), megmutatom, hogy én hogy magyarázom.
Most, hogy az elsősökkel tanultuk a d betűt, ezek a másodikos tanulók is kaptak egy-egy elsős könyvet, hogy ami tavaly kimaradt, azt most pótolják, rögzítsék. Órán csak a d betű került fel a táblára, felzárkóztatóra viszont ott tartottam őket, és ott rajzoltam fel nekik a b betűt.
Az ötletem lényege a következő:
Piros színnel rajzoltam a kis d emberkét (betűt), kék színnel a b emberkét (betűt). El is neveztük őket: Duci Dininek és Török Basának. Az elsősök nem ismerik a nagybetűket (nem tudom, hogy ők ismerik-e), de még órán elmagyaráztam, hogy azért írtam piros illetve kék kezdőbetűt, mert ez a nevük, amit később majd nagybetűvel kell kezdeniük. (A nagybetűket a kérésükre írtam fel.)
A következő megállapításokat tettük:
1. Duci Dininek nagy feneke van, de látszik a cipője (látja a cipőjét). Török basának nagy a hasa, éppen ezért nem látszik a cipője. (A nagy hasától nem látja.)
2. A d betűnél a szív irányába kerekedik a feneke, ezért is lett piros, a b betűnél pedig a kéz irányába kerekedik a hasa, ezért lett kék. (A táblán és a padokon is ott van a kéz és a szív év eleje óta, így az irányoknál mindig az a támpont. Aki ismeri a Játékház munkafüzetet, az tudja, hogy ott is mindig pirosra színezzük a balra néző dolgokat, és kékre a jobbra nézőket.)
Többször elismételtük, hogy duci-cipő, basa-hasa, remélve, hogy a későbbiekben a fülükben majd visszacseng, és akkor a betűemberkék, illetve a betűk is az eszükbe jutnak. Vagy pedig a színek és az irányok segítenek. A két magyarázatból az egyik csak beválik! Pár napig még fenn lesz a táblán, így remélhetőleg az elsősök is megjegyzik, illetve a másodikosok fejében is a helyére kerül ez a két betű.
Ti milyen ötletet használtok a két betű megkülönböztetésére?
