Minden évben, amikor elsősökkel kezdek, egy-két gyereknél gondot okoz a helyes ceruzafogás. Nem emlékszem, hogy az első osztályomnál hogyan tanítottam, de azt tudom, hogy a mostani már a 4. akiknek az „Értjük!? című kiadvány útmutatásai alapján magyarázom. (1996-ban jelent meg a könyv, nem tudom, most kapható-e. Én azóta használom. Nagyon sok hasznos ötletet találtam benne.)
Bizonyára nem ez az egyetlen jó megoldás, de ez is egy lehetőség. A múlt héten az álló egyenes írásával kezdtük az ismerkedést, és ehhez kapcsolódóan beszélgettünk a baromfiudvar lakóiról. Számukra készítettünk később kerítést, hogy ne tudjon a közelükbe férkőzni a róka. Az Ugróiskola I. munkafüzetben volt ehhez feladat. (A kiadvány jelenleg átdolgozott formában kapható, nekem a régi van meg, azt használom a mostani elsősökkel is.)
Most pedig jöjjön a hogyan. Úgy gondolom, egyszerűbb, ha beillesztem ide a kézikönyv megfelelő oldalát, mint hogy elkezdjem kimásolni, és valami felismerhetetlen rajzzal magyarázni.
A kézikönyvben említett mondóka így szól:
A ceruza tanácsa
Két domb között völgy ölében
Meglapulok puhán, szépen.
Ne szoríts, mert fáj nekem,
Ha rágsz, azt nem szeretem.
Végezetül ajánlok még egy mondókát, amit írás órák előtt szoktunk mondani és mutogatunk is hozzá.
Nézd a körmöm fekete, A kinyújtott ujjainkat nézzük.
körömkefe jer ide! Hívó mozdulatot teszünk.
Mosd a körmöm tisztára, A képzeletbeli körömkefével
úgy megyek az írásórára! súroljuk tisztára a körmünket.
Ti milyen módszerrel tanítjátok a helyes ceruzafogást?
